A munkában a srácok adták nekem az első kis készletet- tessék, keresztszemes, ez olyan lányos dolog, csináld! Általános iskolás koromban technika órán csináltunk tűpárnát anyák napjára, arra emlékeztem még. Meg az anyukám és az apai nagymamám (aki már csak fentről mosolyog rám...) mindketten nagyon sokat kézimunkáznak/tak... A kötés alapjait valahogy megtanultam, de balkezes lévén, a szó fizikai értelmében mondva ezt, nem volt egyszerű megtanulnom, jobbkezesektől a magam kis "nyelvére" lefordítanom a mozdulatokat. Ezért a kötés helyett inkább a hímzés, ami közel áll hozzám. Bár most kellett rájönnöm arra is, hogy amit én hímzésnek hívok, az mindössze egy pár öltésfajta ismerete, semmi más. Van tehát mit tanulnom. Most épp "ő" az, aki lefoglal. Régebbi állapota, hamarosan azonban már kész lesz. Egy angol keresztszemes magazin, a Cross Stitcher ingyenes melléklete volt, tokkal-vonóval, fonállal, tűvel, gyöngyökkel. Majd felteszek róla egy képet, ha kész lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése