Nagyon szeretem a lovakat. Párszor nyeregben is ültem már- bár nem mondanám lovasnak magamat. Épp csak belekóstoltam ebbe a gyönyörű sportba, (életstílusba...) mielőtt kiköltöztem Angliába.
A lovak szeretetét anyai nagymamámtól örökölhettem. Nekik voltak lovaik, a mai napig azt mondja, a lovak a világ legértelmesebb állatai. (85 év élettapasztalatával mondhatja is.)
Persze, amikor én megszületettem, már nem voltak sem lovak, sem tehenek az istállóban. Csak csirkék voltak, amiket soha nem tudtam megszeretni, kivéve, ha már ételként láttam őket viszont.
Nem minden állattal vagyok így- a nyulak háziállatként is aranyosak, akkor viszont nem eszem meg őket, ellenben a nyúlpaprikás finom... ki érti ezt?
Úgy egy éve lassan, hogy két nagyon szép és olcsó keresztszemes készletre tettem szert. Az elsőt, Bagpuss-t már kivarrtam. A lovak viszont várattak magukra. Várattak volna még tovább is, ha nem beszélnek rá az ismerőseim, hogy ne más nagy mintába kezdjek bele, hanem vegyem elő a készletet és a bátorságomat és vágjak bele. Május vége felé bele is kezdtem. És hímzem azóta is. Közben volt egy jó egy hónapos leállás, amikor a virágtündérkémet hímeztem.
Meg készült közben pár más apróság is, üdvözlőlapok, miegymás... Meg ugye élem a mindennapjaimat. Egy ilyen nagy, bonyolult minta meg odafigyelést és türelmet igényel. Ami nem mindig van. De készítek közben fázisképeket, amiket eddig még nem mutattam meg, hát most összeraktam őket egy nagy képpé. Az első pár kép még szépen, szabályosan csináltam. Vasárnap fogtam magamat és lefényképeztem, hogy haladok. És erre most majd próbálok visszaszokni. Mint ahogy próbálok végre valami rendszert kialakítani az életemben. Hogy ne csak a munka legyen.... :)
Tehát, most itt tartunk:
A következő helyzetjelentés vasárnap érkezik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése