Bizony... sikerült nagy fába vágni a fejszémet. Alapból talán nem lenne az- adott egy rajz, elő a számítógépet, a netről leszedsz egy progit, amivel a képekből hímzés mintát tudsz csinálni, aztán uccu neki, kihímzed.
Nem így én! Bár a gépemen van ilyen program, sőt, interneten online programot is lehet találni, mégis egy másik utat választottam. Mert ez annyira személyes dolog lesz.
A munkahelyemen van egy festőművész srác. (A Facebookos oldala ide kattintva érhető el, ha kíváncsi vagy rá!) Hamarosan születésnapja lesz. Ő is egyike volt azoknak, akik a nem épp vidám helyzetekben mellettem voltak, épp ezért valami különleges ajándékkal akarom meglepni. Tudja, hogy hímzek, épp ezért úgy döntöttem, hímzek neki egy képet. Nem akár milyet- az ő egyik képét fogom felhasználni. S mint mondtam, nem a számítógépet hívtam segítségül. A szövetet a monitorra tettem, finoman, hogy a netbookom képernyőjében kárt ne tegyek, ceruzával átrajzoltam a körvonalakat. Ez lett az alapja a hímzésnek. Hímzek és közben a monitorra nézek, hozzá mérem, amivel épp haladok.
Ezen a képen, amit feltöltöttem, még épp csak elkezdtem. Lehetne épp új képet csinálni, de már nincs kedvem- telibe kellene vakuzni, hogy látszódjon, és annak semmi értelme nincs.
Amúgy igen, tudom, hogy szilveszter van. Itthon ülünk és lazulunk. A Drágám könyvet olvas, én netezek, közben megy a tévé és fél szemmel azt nézzük. Szilveszteri X-Akták maraton, hjuhujjj! Amúgy ennek az egyik oka az, hogy a beosztásom miatt reggel még úgy nézett ki, hogy holnap mennem kell dolgozni. Ami a kellemes hajnali 4.40-es ébresztőt jeleni. 5.05-kor előmászok az ágyból, 5.45-re már az első kávé-cigi combo-n is túl vagyok és kisétálok a főúthoz, ahol felvesz a munkatársam. Cserébe kárpótol, hogy 2-kor végzünk.
A nagyobb képen amúgy épp az a rajzot használtam háttérnek, amit épp csinálok. Sajnos ez rossz szokásom, egyszerre egy dolog sokáig nem köt le, így sok dolgot csinálok párhuzamosan. Nem tartom magamat nagyon jó rajzolónak. Inkább másolni tudok, ráadásul még nagyon sokat kell tanulnom a rajzoláshoz is. Hiába leszek három nap múlva 37 éves, a tanulni vágyás nem múlt el. Csak most már megtehetem azt, hogy azt tanulom, amit akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése