Szaloncukor házilag

Mert szaloncukor nélkül nem karácsony a karácsony. Még akkor is kell legalább egy kicsi, ha külföldön élsz. A múlt évben még egyedül töltöttem a karácsonyt. Akkor annyira nem számított. De idén a Kedvesemnek meg akarom mutatni, milyen a magyar karácsony. Tehát szaloncukor kell! Megoldhattam volna persze egyszerűen is. Londonban van magyar bolt, rendelhettem volna onnan is, készet, gyárit, választhattam volna ízt...

De régebben találtam egy házi marcipános szaloncukor receptet, ami olyan egyszerűnek tűnt... (Amúgy nem csak egyszerűnek tűnik, hanem tényleg az is.) Ezek után elképzelhetetlen volt, hogy vegyek, ha már magam is meg tudom csinálni. 

Íme a recept! (Mondjuk nekem nem 52 darab lett, de bevallom, meg kellett kóstolni a kész marcipánt. Nekem is, meg a Kedvesemnek is...) 

Hozzávalók 52 darabhoz:

30 dkg őrölt mandula
22 dkg porcukor
1 fél narancs leve és valamennyi reszelt héja
2-3 evőkanál víz
kandírozott narancshéj
őrölt fahéj
20 dkg 70%-os étcsoki
vaj a csoki felolvasztásához

Keverjük össze a mandulát a porcukorral, adjuk hozzá a fél narancs leszűrt levét és annyi vizet, hogy gyúrható masszát kapjuk. Vigyázzunk a víz mennyiségével, nekem a narancslé után már csak pár kanálnyi vízre volt szükségem. A levet és a vizet folyamatosan, kis részletekben adagoljuk. Ízesítsük a masszát ízlés szerint fahéjjal és apróra vágott narancshéjjal, gyúrjuk össze, majd formázzunk szaloncukrokat.

A csokiba való mártogatáshoz tettem egy kis előkészületet: egy hungarocell “lemezt” betakartam alufóliával és előkészítettem egy halom fogvájót. Ezek után a csokoládét vízfürdő felett egy kis vajjal olvasszuk fel, majd a szaloncukrokat fogvájóra tűzve egyenként vonjuk be csokival. Finoman az edényhez ütögetve a fogvájót csöpögtessük le a felesleges csokimennyiséget, majd a fogvájót tűzzük a hungarocellbe. Ha minden szaloncukor megkapta a csokimázat, tegyük az szaloncukor-erdőt hideg helyre, hogy a csoki visszaszilárduljon, majd csomagoljuk.

Ez az eredeti recept. Én az egész narancs levét tettem bele és kihagytam a vizet. Annyira friss még, hogy nem álltam neki a csomagolásnak, még most száradnak, szilárdulnak. De finomnak nagyon finom lett. És sokáig sem tart az elkészítése. Én mondjuk csak úgy szedegettem ki egy-egy adagot és formáztam meg őket, de olvastam, hogy van, aki hurkát formáz először, késsel felvagdossa és aztán még egy kicsit igazít rajtuk. Tény, hogy ettől egyformábbak lesznek, mint az enyémek, de... Ezért szép a kézzel készült dolog- hogy nem olyan szabványos. 

És ne pazaroljunk! Mi van akkor, ha még elég sok olvasztott csoki maradt a lábasban? Forró csoki!!!
Itt inkább megérzésre kell hivatkoznom, mivel nem lehet előre megmondani, mennyi maradt. Nos, kevés vízzel, három-négy kanál cukorral, fahéjjal és egy leheletnyi csípős paprikával (épp csak érződjön valami belőle) szirupot főztem. Ha nagyon követni akarod a receptet, amit én átdolgoztam, akkor egy külön lábasban melegítesz tejet, melegíted újra a csokit is, majd úgy vegyíted őket. Én azonban a csokira ráöntöttem a tejet- összekapja, de ahogy melegíted, nekem szépen eloszlott az újra felmelegedő csoki. Aztán a szirupot is hozzáöntöd. Nyamiiii!!! :)