A héttől éjszakai műszakba kerültem át. Nem kicsit aggódtam. Aggodalmam pánikba váltott, amikor megtudtam, hogy a ház tulajdonosa épp az én első éjszakás hetemet szemelte ki arra, hogy a ház felújítása megkezdődjön. A festés még csak csak- attól épp nyugodtan tudtam volna aludni. De az első pár nap együtt járt azzal is, hogy a lépcső korlátjának oszlopait cserélték. Ami az oszlopok helyszínen és természetesen, mivel hideg van már, a házban való méretre vágását is jelentette. De valahogy túléltem.
A múlt hét hétvégén szőrén szálán eltűnt egy köteg fonalam is. Ami viszont a pipacsos képem befejezéséhez kellett volna. Semmi gond, gondoltam, ezen a hétvégén átmegyünk a szomszéd városba, a kreatív hobbis áruházba és veszek majd fonalat. Erre a Csalafinta Fonallopó Manók mégis visszajuttatták hozzám a fonalat- az ágy mellől tűnt el, az ágyban találtam rájuk egy hét elteltével. Ezért a péntek este lázas hímzéssel telt el. Kész is lettem vele!
De ettől függetlenül átmentünk az áruházba. Kinéztem magamnak egy készletet még a múlt héten. Amikor is életem első varrógépét vettem meg... Még mindig nem varrtam vele, csak egy nagyon nagyon picit. Pedig van kész hímzésem, amiből varrni akarok kis párnácskákat, csak egyszerűen nem értem odáig...
Ma ezekre a kincsekre tettem szert.
Aztán, ahogy hazajöttem, még egy gyors kis apróság is készült ma. Ha a másik kettő is kész lesz, fali dekoráció készül majd belőlük.
Holnap este megint meló... Pedig de maradnék itthon hímezni!!!
