Régebben találtam egy képet a neten- egy fekete toll-koszorú volt. Beleszerettem és tudtam, egyszer nekem is lesz ilyen. Persze, azt is tudtam, hogy én fogom megcsinálni magamnak.
Egy használt dolgokat áruló boltban akadtam rá pár, eltérő méretű hímzőkeretre. Együtt voltak eladóak és mivel nagyon szeretek hímezni, úgysem lehet belőlük elég. Pláne, ha belegondolok, hogy a hímzésen kívül még hány módon lehet őket használni... Volt közöttük azonban egy kék, szerintem ronda, szerintem esetlen és ráadásul műanyag... A kezem a fához van szokva. Meg ránézésre is- gyenge minőségű. Azonban olyan nincs, hogy "és semmire sem jó". Már akkor tudtam, hogy egyszer ez lesz az én tollas koszorúm alapja. Méterre kapható tollboában gondolkoztam, azonban előbb akadtam rá egy fekete toll-gallérra. Vagy nem is tudom... nem is tudom, eredetileg mi lehetett a célja. Nem boa, mert annak nagyon rövid és a két végén apró lánc van... Egy szónak is száz a vége- használt volt, olcsó volt, tetszett. Meg tökélesnek látszott a célnak. Épp csak hazaértem vele a városból, ledobáltam mindent a szófára, hogy mire a Kedvesem hazaér, készen is legyek. Nem számoltam sok munkával- mivel a toll-gallér maga annyira érdekes holmi volt, gondoltam, nem rögzítem nagyon stabilan a karikára. Mert soha nem lehet tudni, mikor támad kedvem lekapni a falról és valami különleges indíttatásból viselni?
Vettem a hímzőrámát, köré tettem a gallért és finoman körbetekertem cérnával- a toll takarja teljesen, felesleges tehát a damil. A falra tettem, és hogy egy színfolt is legyen a koszorún, rátettem egy művirág fejet, amit semmivel nem rögzítettem. Ezt azért tehettem, mivel a koszorúm olyan helyre került, ahol nem kell azzal számolni, hogy valaki leveszi a falról nézegetni és az egész koszorú szétesik. :)
És íme, a végeredmény. Szerintem senki nem mondaná meg, hogy filléres darab és talán ha fél órát töltöttem az elkészítésével.
