2017. március 7., kedd

Anyuci és a DIY... avagy magad uram, ha szolgád nincs

Főállású anyukaként az biztos, hogy több időd jut a gyerekedre, de az is szinte biztos, hogy pénzből sincs annyi, mint amikor mindkét szülő dolgozik. Spékeljük meg azzal, hogy Angliában (is, mint sok más európai országban) a bölcsiért-oviért fizetni kell. Nem is keveset. Igaz, aztán mindenféle támogatást igénybe vehetsz, de ez is sok dologtól függ. Meg ezt most hagyjuk... 

A lényeg. Itthon vagyunk Őhercegségével és a heti egy játszóház lassan kezd kevés lenni. Tökéletesíti a járást- menni már megy, jönni még nem, ha kell, ami a sétákat csak a ház körüli területre redukálja. 

(Forrás: Mamiblock)

Igen, de akkor mivel foglaljam le egész nap? Ezen morfondírozva bogarásztam ötletek után a Youtube-on, ahol erre a videóra bukkantam... Gyakorlatilag olyan dolgokból, amik minden háztartásban előfordulnak, sőt, szinte már már hulladéknak számítanak, foglalkoztató táblát készíthetünk a kicsiknek. (Három korosztály számára való tábla gyors elkészítését mutatja be a videó, bébi, 1-2 éves és 2-3 éveseknek,) Úgyhogy, azt hiszem, megtaláltam, mivel fogom tölteni a hétvégét..... 

2017. január 11., szerda

... és lesznek napok....

.... Amikor korán kel- pedig már nagy fiú. Mert nő, mert fogzik, mert éhes. De erre eredetileg te nem számoltál. Éjfél után feküdtél le, nem akarsz kelni... De ő igen, hát keltek. Reggeliztek, megtöltöd a mosógépet, játszotok, elfárad, ágyba vissza és te is bealszol- a Világ legjobb tíz perces szunyája!!! Felkeltek, játszotok, takarítasz, mosogatsz, főzöl, mosogatsz, játszotok, sétálni mentek, játszotok, esztek, fürdés, ágy, alszik. Az alvatlanság néha rád tör- ez is egy ilyen nap. Hát semmi gond, bebújsz az ágyba, hogy alszol.
Oké, még a kutyát kiengeded. Meg be. Érzed, nagyon nagyon késő lehet már amúgy is, ideje aludni.... amikor szembesülsz, hogy igen, már 4 perccel el is múlt fél kilenc, pislogsz... és egy halk abassszkuraura kicsúszik a szádon, amikor a szennyeskosárra esik a szemed, ami jelen esetben a friss... öööö... reggeli mosást tartalmazza.
Mese nincs- száraz ruha le- nedves fel. A ruhaszárító amúgy a világ legjobb játéka, Legalábbis, ha 16 hónapos vagy, mindenképp. Eljátszadozol a gondolattal, hogy holnapra hagyod a teregetést, amikor Kisherceg önként, dalolva, kacarászva kitereget neked.... és aztán mindent leszed, vissza a kosárba.... majd újra kitereget... Na jó, sóhaj, teregetsz, zoknit pároztatsz. Mikor lecsüccsensz végre az ágy szélére, megfogadod, hogy nem felejted el a teregetést. És ezt be is tartod... legalábbis a következő mosásig biztos.... 

Hidd el, mindenkinek megvannak a maga kis "szennyes" titkai! Azoknak is, akikről azt hiszed, szupernők-szuperanyák! 

Tanulság?! TAGADJ! 😁😈

Bezzeg anyák.....

.... akikkel már mindenki találkozott. Akiknek - Te legalábbis úgy érzed...- mindenre van idejük, míg neked... bezzeg ők!!!
Őszintén? Belelátsz az életükbe? 
Felmerül benned, hogy hogy a pékbe oldják meg, hogy újszülött baba mellett is mindenre van idejük? Miközben Te ott állsz a finom, tej illatú babáddal a karodban, aki alig született meg, mégis kitölti az életedet. És...... sóhajtsunk egy nagyot, hajtsuk le a fejünket, szórjunk hamut a fejünkre, tegyünk céltáblát magunkra, hogy majd utálnak minket.... igen, van, amikor hiányzik a gyerektelen élet. Amikor - önző lények vagyunk, fujjjjjj!!!!- akkor mentél vécére, amikor akartál. Akkor ittál egy kávét, amikor akartál.... Most meg ott a karodban, édes, alszik....imádod....de próbáld letenni egy másodpercre a mózeskosárban, átmegy fordított játék alvós-babába... vízszintesben a szemei kipattannak és zokog, ölelésre vágyik, nyugtatásra, mert hirtelen ébredt fel, riadt. Felveszed, öleled és sóhajtva gondolsz a kávéra, öleled, mert imádod.
Hna, csókolom, én ilyen voltam. Pocakfájós babával, apucija munkában, angol nagyszülők több órányi autóútra, a magyarok meg még messzebb. Én ekkor és ezért találtam rá a gyerekhordozásra. 
Nem ördöngősség. Ne vizualizálj kérlek engem egy ökomaminak, aki vega, esővízzel öblíti a vécét, lelke rezdülése összhangban van a Földanyáéval... Mert van, akinek a fejében ez van, ha meghallja, hogy valaki magára kötözi a gyerekét. 
Pedig ez közben (részben) csak az önzés. A házimunkát NEKEM kell megcsinálni. Gyerektelen életünkben magunkhoz vettünk egy amerikai bulldogot is, neki is új a helyzet és múltja miatt iszonyodik a változástól. Túl sokszor borul kicsi kutya élete (kicsit tegyük idézőjelbe, mivel ugye őkutyasága nem öleb....), hogy a változásokat nyugodtan vegye. Egy egy új doboz a házban elég, hogy kétségbe ejtse, erre meg jön ez a kis izéééé, és mindenki vele foglalkozik. 
Szóval, ebayre fel, hosszú keresgélés youtube-on is, milyen hordozónk legyen. Amikor ugye a költségvetés is szorít. 
Egy nagyon olcsó rugalmas hordozó mellett döntöttem és nem bántam meg. Amilyen olcsó volt, annyira nagy szolgálatot tett nekünk. Kinőttük már, de még mindig nem volt szívem megvállni tőle. Velünk volt a pocakfájós időkben, az első fogacskák áttörésekor, megfázáskor, skarlátkor, nyugtalan kórházban töltött két nap-egy éjszakán.... Majdnem 14 hónapos volt, amikor "nyugdíjaztuk"... 



Őszintén szólva gondoltam arra, hogy most akkor belefolyok a hordozásba. Hogyan csináld, biztonság stb. Aztán ahogy írtam, írtam, körvonalazódott bennem, ez egy kicsit veszélyes terület. Nem vagyok ugyanis szakértő, hogy szemrebbenés nélkül vállaljam azt, hogy esetleg valaki az én tanácsaimat követve vágjon bele a hordozásba. Amit tanácsolok: TEDD! Amit tanácsolok: TÁJÉKOZÓDJ! A gyerekhordozókkal foglalkozó cégek honlapján a legjobb tanácsokat találod meg. 
Amit zokszó nélkül merek tanácsolni: csak olyan hordozási lehetőséget válassz, amely babádnak térdtől térdig érő támaszt nyújt, kerüld azokat a hordozókat, amelyekben szinte csak lóg gyermeked. Ide kattintva is hasznos cikket olvashatsz a hordozásról! 

2017. január 6., péntek

Egy új fejezet


Hümmmm...
Évek óta hanyagolom a blogom.
Mi történt azóta?
1. Elköltöztünk.
2. Lett egy kutyánk.
3. Hímeztem, horgoltam...


Jaaaaaa, és életem boldogsága- egy gyönyörűségnek, szépséges kisfiúnak lettem édesanyja... 

Ezzel együtt új dolgok jelentek meg az életünkben. Szülőnek lenni először rémesen hatalmas felelősségnek tűnt. Most, hogy már 16 hónapos lesz, néha elfelejtkezem a nyomásról. Néha. Aztán szipogni, köhögni kezd, vagy nyűgös és minden megint visszahuppan a Földre, a valóságba a lila ködből, ahová akkor költözünk, amikor minden rendben megy. 

Új hobbik, új kihívások- új topikok kérnek helyet a blogban is. 

Nem leszek ősanya, ökomami, de vannak stikkjeim. Felfedeztem a gyerekhordozást, ami többször mentett meg minket. Napokon, amikor a Kisfőnök csak a karomban akart lenni- napokon, amikor én akartam azt, hogy a karomban legyen, mert beteg volt. Majd mesélek...


Üdv az Új fejezetben!!!