Bagoly kulcstartó projekt (Prolog)

Az e havi Cross Stitcher magazin (270. szám) ingyenes melléklete egy bagoly kulcstartó készlet.

Mindenek előtt meg kell jegyeznem- alapból a Cross Stitcher a kedvenc keresztszemes magazinom. Valamiért az ő általuk közölt minták állnak a legközelebb a szívemhez. De egyre több gond van az ingyenes ajándékokkal. Ahogy észrevettem, a facebook oldalukra sem fordítanak akkora figyelmet a készítők, mint más magazinoknál. Sokszor azt látom, hogy az oldal közössége egymásnak próbál segíteni olyan problémák megoldásában, ami a magazin feladata lenne. 

Ezzel a lapszámmal több gondom is van. A borító belső oldala nyomdahibás. Egyszerűen kifogyott a festék nyomtatáskor, ami előfordul, persze, de nem lenne szabad kikerülnie szerintem ilyen minőségnek... Pláne, ha hozzáteszem, azért a magazin ára sem a legalacsonyabb... 

Szép, élénk színűnek kellene lennie és hát ez a feketeség... mintha olcsó fénymásolat lenne, pedig nem az

Amikor kibontottam a készletet, jött a második gond. A kulcstartót filcre hímzem, de a készlettel járó vízben oldódó kanava csak bele lett szerintem gyűrve a borítékba... De ahogy olvastam az újság facebookos oldalán, többeknek volt ez a gondja. Volt olyan is, akinek nem is volt meg a kanava. 

Az a gyűrött ficek, az a vízben oldódó kanava, aminek nem így kéne kinéznie ugye. A másik oldallal összevetve pedig jól látszik a borító fakósága.

Mit lehet tenni egy gyűrött műanyaggal, ami nélkül semmire sem mész? Próbáltam kisimítani, de egy másik bejegyzésem írása közben szerzett tapasztalat adta a megoldást. Amikor a viaszosvászonról írtam, akkor írtam azt is, hogy ha az anyag gyűrött, vagy a hajtás nagyon látszik, napra kitéve vagy hajszárítóval felmelegítve kisimul. Mivel a kanava elég kicsi, egy pólóval körbetekertem a kezemet, hogy a hajszárító ne égesse a bőrömet, de mégis helyén tudjam tartani. Hajszárító, legmagasabb fokozaton- probléma megoldva. 

Hímzés közben jött a harmadik probléma- kifogyott az egyik rózsaszín árnyalat, még mielőtt befejezhettem volna a hímzést az adott színnel. Szerencsémre, egy olyan ingyenes ajándékból, amit nem akartam kihímezni, pont olyan rózsaszínem is volt. Szóval ez a probléma is megoldódott. Holnap be is fejezem, összevarrom, fényképeket is mutatok neked.

Amihez pedig az egyik hímzős könyvem adta az ötletet. Vízben oldódó kanavámat nem pont úgy használtam fel, ahogy illett volna. Próbáltam úgy elhelyezni az anyagon, hogy épp csak a szükséges méretet használjam fel, így egy kisebb darab kanavám még meg is fog maradni, mert ha kész vagyok a hímzéssel, levágom a maradékot. Félreteszem és egy vagy két aprócska mintához tökéletesen fel fogom tudni majd használni. Ja, és persze megcsinálom a saját bagoly sablonomat is, jól fog máskor jönni, ha filc baglyot akarok majd gyártani! :) 

Szóval a tippek röviden:

- gyűrött vízben oldódó kanavádat hajszárítóval megmentheted

- az ingyenes mellékletek akkor is jól jöhetnek, ha tudod, soha nem akarod őket kivarrni. Használd őket "nyersanyagnak"!

- ha olyan az ingyenes melléklet, készítsd el belőle a saját sablonodat, ki tudja, mikor fog jól jönni! (Egyszerűen tedd rá egy lapra és rajzold körbe...) 

Hna, megyek is vissza hímezni! Holnap pedig megmutatom, milyen lett az én kis baglyom. Meg kell vallanom amúgy, nagyon élvezetes hímezni, nagyon aranyos kis figura! 

Lovacskáim... (heti helyzetjelentés...)

Egy kicsit leültem, hogy megigyak egy finom teát (csalán és citrom-menta) és gyorsan csináltam egy fényképet, épp hol tartok most a hímzéssel. 

Nagyon nehéz megállnom, hogy ne tegyem félre és ne kezdjek bele megint valamibe. Az újságok ingyenes mellékleteként vár most rám egy karácsonyi üdvözlőlap, egy baglyos kulcstartó és még sok más is... Van egy rajz is, amit szeretnék már végre befejezni és akkor még nem is beszéltem a filc-zombi-nyusziról, amit az egyik munkatársamnak ígértem meg ajándékba. Csak az a baj, hogy egy nap 24 órából áll és a végén nincs annyi időm, mint szeretném... Hna, oda se neki! Csinálok még egy teát, most valami más félét, mert azért a csalánnal csínján kell bánni, szusszanok, becsukom a szememet és kitalálom, mivel is folytassam mára! Még szerencse, hogy holnap is itthon leszek, szóval talán így, hogy három napos lett a hétvégém, legalább valamivel el is készülök talán! Mondjuk biztos, hogy nem a lovacskák lesznek... 

További szép napot! 

Lovacskáim....

Nagyon szeretem a lovakat. Párszor nyeregben is ültem már- bár nem mondanám lovasnak magamat. Épp csak belekóstoltam ebbe a gyönyörű sportba, (életstílusba...) mielőtt kiköltöztem Angliába. 

A lovak szeretetét anyai nagymamámtól örökölhettem. Nekik voltak lovaik, a mai napig azt mondja, a lovak a világ legértelmesebb állatai. (85 év élettapasztalatával mondhatja is.)

Persze, amikor én megszületettem, már nem voltak sem lovak, sem tehenek az istállóban. Csak csirkék voltak, amiket soha nem tudtam megszeretni, kivéve, ha már ételként láttam őket viszont. 

Nem minden állattal vagyok így- a nyulak háziállatként is aranyosak, akkor viszont nem eszem meg őket, ellenben a nyúlpaprikás finom... ki érti ezt? 

Úgy egy éve lassan, hogy két nagyon szép és olcsó keresztszemes készletre tettem szert. Az elsőt, Bagpuss-t már kivarrtam. A lovak viszont várattak magukra. Várattak volna még tovább is, ha nem beszélnek rá az ismerőseim, hogy ne más nagy mintába kezdjek bele, hanem vegyem elő a készletet és a bátorságomat és vágjak bele. Május vége felé bele is kezdtem. És hímzem azóta is. Közben volt egy jó egy hónapos leállás, amikor a virágtündérkémet hímeztem. 

Meg készült közben pár más apróság is, üdvözlőlapok, miegymás... Meg ugye élem a mindennapjaimat. Egy ilyen nagy, bonyolult minta meg odafigyelést és türelmet igényel. Ami nem mindig van. De készítek közben fázisképeket, amiket eddig még nem mutattam meg, hát most összeraktam őket egy nagy képpé. Az első pár kép még szépen, szabályosan csináltam. Vasárnap fogtam magamat és lefényképeztem, hogy haladok. És erre most majd próbálok visszaszokni. Mint ahogy próbálok végre valami rendszert kialakítani az életemben. Hogy ne csak a munka legyen.... :)

Tehát, most itt tartunk:

A következő helyzetjelentés vasárnap érkezik! 

Koszorú, koszorú...

Régebben találtam egy képet a neten- egy fekete toll-koszorú volt. Beleszerettem és tudtam, egyszer nekem is lesz ilyen. Persze, azt is tudtam, hogy én fogom megcsinálni magamnak.

Egy használt dolgokat áruló boltban akadtam rá pár, eltérő méretű hímzőkeretre. Együtt voltak eladóak és mivel nagyon szeretek hímezni, úgysem lehet belőlük elég. Pláne, ha belegondolok, hogy a hímzésen kívül még hány módon lehet őket használni... Volt közöttük azonban egy kék, szerintem ronda, szerintem esetlen és ráadásul műanyag... A kezem a fához van szokva. Meg ránézésre is- gyenge minőségű. Azonban olyan nincs, hogy "és semmire sem jó". Már akkor tudtam, hogy egyszer ez lesz az én tollas koszorúm alapja. Méterre kapható tollboában gondolkoztam, azonban előbb akadtam rá egy fekete toll-gallérra. Vagy nem is tudom... nem is tudom, eredetileg mi lehetett a célja. Nem boa, mert annak nagyon rövid és a két végén apró lánc van... Egy szónak is száz a vége- használt volt, olcsó volt, tetszett. Meg tökélesnek látszott a célnak. Épp csak hazaértem vele a városból, ledobáltam mindent a szófára, hogy mire a Kedvesem hazaér, készen is legyek. Nem számoltam sok munkával- mivel a toll-gallér maga annyira érdekes holmi volt, gondoltam, nem rögzítem nagyon stabilan a karikára. Mert soha nem lehet tudni, mikor támad kedvem lekapni a falról és valami különleges indíttatásból viselni? 

Vettem a hímzőrámát, köré tettem a gallért és finoman körbetekertem cérnával- a toll takarja teljesen, felesleges tehát a damil. A falra tettem, és hogy egy színfolt is legyen a koszorún, rátettem egy művirág fejet, amit semmivel nem rögzítettem. Ezt azért tehettem, mivel a koszorúm olyan helyre került, ahol nem kell azzal számolni, hogy valaki leveszi a falról nézegetni és az egész koszorú szétesik. :) 

És íme, a végeredmény. Szerintem senki nem mondaná meg, hogy filléres darab és talán ha fél órát töltöttem az elkészítésével.