Na jó- eltűntem! Az ok- egyszerű és egy szó: NYARALÁS. A Kedvesemmel. Az első. És ráadásul a szüleinél. Nem mondom, hogy nem féltem... Nem, nem féltem... RETTEGTEM!
Azt hinné az ember lánya, hogy ahogy öregszünk, ez egyszerűbb lesz. De nem- szerintem még nehezebb lesz. Mert én már úgy lettem bemutatva a szülőknek, hogy velem él együtt, velem akar összeházasodni.
És a nyaralás? Inspiráló!!! Nem kicsit- nagyon! A Drágám édesanyja, avagy jövendőbeli anyósom valóságos varázsló! Igazi kis tündérkertet csinált a ház mögötti kertből. Ami, valljuk meg, legalább háromszor nagyobb, mint amekkora kert rám, ránk vár otthon.
Mutattam már a Bagpuss keresztszemes képet, amin épp dolgozom. Azzal is sokat haladtam. Az álmos kis angol tengerparti város esténként nem sokat tartogatott nekünk, maradtunk tehát itthon. Meg amúgy is, többek között azért is vagyunk itt, hogy a Kedvesem a családjával is tudjon egy kis időt tölteni. Szóval esténként tévézés, beszélgetés, nekem közben hímezgetés.
Napközben a városban sétáltunk és bejártuk az összes charity boltot. Meg persze be kellett szaglásznom az összes lehetséges könyvesboltba.
Remek időnk is van mindehhez. Mert még holnap itt leszünk.
Mondtam, a Kedvesem anyukája valóságos tündérkertet csinált. Tessék, megmutatom nektek pár részletét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése