Meséltem már, hogy érdekes volt, ahogy beköltöztünk. De talán azt még nem meséltem, hogy mi járt az együttéléssel? Fogalmazzunk finoman- a Kedvesem barátai nem épp arról híresek, hogy patyolat tisztaságúan tartják a házat.
Mikor beköltöztünk, gondoltam, csak a sok munka... és lelkesen belevetettem magamat a takarításba, mivel gondoltam, a közösen használt szobákat majd közösen is fogjuk takarítani. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy a közösen, azt jelenti, hogy mi a Kedvesemmel. Ők, részükről, köszönték szépen, élvezik a rendet, deeee... beleértve a kutyájukat is, aki, bár felettébb szeretni való teremtés, ellenben figyelemre éhezik. Amit azzal mutatott ki, hogy ide-oda pisilt. (A lépcsőn padlószőnyeg van, na, ott még egy kárpit tisztítás elkél...) Mindezek következménye az lett, hogy a takarításra az utolsó hónapban már csak akkor ragadtattam magamat, amikor megütötte a kupi azt a szintet, amit már nem tudtam tolerálni...
A tulajék kiköltözése némi veszteséggel járt. Úgy mint- mosógép, hűtő... porszívót is említhetnék, mert az sincs, de soha nem is használtunk itt...
Még mindig rengeteg apróság van, amit vennünk kell- mosógép, hűtő, porszívó, kocsi... hahaha! Na jó, ezeket mind tényleg be kell szereznünk, bútorral sem sokkal büszkélkedhetünk, a falak festésre várnak, de azért szerethető ház. Bár azt sem tudom, mikor lesz az a pont, amikor azt mondom majd: REND VAN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése